Mindenki úgy érkezik, hogy a hátán lévő puttonyban sok-sok nehézség, kihívás, gond, trauma és krízis van. A cél nem okvetlenül (csak) az, hogy ez a puttony üres legyen a segítő kapcsolat végére, hanem az, hogy a zsákban lévő dolgait meg tudja nevezni, közöttük rend legyen, és tudjon hatékonyan és félelem nélkül a zsák holmijaihoz hozzányúlni. 

Munkám során szükségletorientált szemléletet követek, azaz a beszélgetéseket mindig az egyéni igényekhez igazítom. Fontos számomra a gyökérokok feltárása és a hibás sémák felderítése, hogy ne csak a tüneteket, a “felszínt”, hanem a valódi problémát kezeljük. Segítek a kliensnek meglátni önmagát mások reakcióin keresztül is, vagyis szociális tükrét kialakítani és használni. Hiszek abban, hogy a szavak teremtő ereje képes változást elindítani, ezért tudatosan, támogatóan és felelősséggel gondoljuk újra a kliens eddigi sablonjait, kommunikációs területét is.

Mindig azt mondom, hogy a “lelki csövünk” olyan, mint a mosógép vízcsöve. Nem tudjuk mennyi lelki baj, vagy éppen vízkő rakodik rá nap mint nap. Azt vesszük észre ha már elakadtunk, a cső eltömődött. Igyekszem azt a technikát és szemléletet megismertetni klienseimmel, amellyel a hétköznapokban önmaguk “vízkőoldójai” lehetnek.